(Megjelent a pénzcentrum.hu oldalán.)
A kiégés sokkal több embert veszélyeztet, mint azt eddig gondoltuk – nemrég hivatalosan is mentális betegséggé nyilvánította az Egészségügyi világszervezet. De mit tehetünk, hogy megelőzzük és melyek azok a tünetek, amik arra utalnak, nagy a baj? Kérdéseinkre Korcyl Kinga, vezetőfejlesztő, business coach válaszolt, aki elárulta azt is, ő mit lát egyedüli megoldásnak.
A WHO a napokban minősítette hivatalosan is egészségügyi rendellenességgé a kiégést. A burn-out szindróma komoly problémát jelent, definíciója szerint a tünetegyüttes három fő szimptómából tevődik össze: folyamatos fáradtság érzése, a munkahellyel kapcsolatos negativitás és cinizmus felerősödése, valamint a csökkent hatékonyság. Még a közelmúltban is egyéni problémaként kezeltük ezeket a tüneteket, sőt hajlamosak vagyunk a stresszt és a munkahelyi nyomás okozta lelki problémákat elbagatellizálni. Ha azonban mindezeket szervezeti problémaként kezeljük, akkor mind a stressz, mind a pszichoszociális kockázatok mérhetők, kezelhetők és megelőzhetők. Korcyl Kinga, vezetőfejlesztőt, business coachot a kiégés okairól, felismeréséről és a megoldási lehetőségekről kérdeztük: hosszú évek tapasztalatával a háta mögött Kinga leginkább a munkaerő egyénre szabott fejlesztésében hisz.
Az embereknek leginkább az őszinteségre van szüksége, ez a legnagyobb hiánycikk manapság.
-kezdi a szakember. “Akár egy konferencián az előadótól is azt várják, hogy beszéljen nyíltan, őszintén, csak úgy lehet igazán hiteles. Ha nem önazonos a színpadon, az azonnal átjön, és elveszíti a közönségét az első percek után. Tréningben is csak ez működik, a nyíltság és őszinteség, ott nem lehet felülről lefelé beszélni. Tapasztalataim szerint csak a közvetlen hangnem, az egyenlő bánásmód működhet, hiszen ha valaki meg akarja mondani a tutit, az nagyrészt ellenállást szül az emberekben. De tovább megyek, ma már egy főnök-beosztott viszonyban sem működik az alá-fölé rendeltségi viszony.
Ezért van elterjedőben a coaching technika vagy akár a coaching típusú vezetés, hiszen ott csak rávezeted az ügyfelet, munkavállalót, segítesz neki rájönni a megoldásra, de nem adod a szájába a megoldást. Ezzel a technikával valódi sikereket lehet elérni. Nincs annál nagyobb öröm, amikor újra látom a csillogást ügyfeleim szemében! Saját példámból kiindulva mindig el szoktam mesélni, hogy ha nekem, annak idején azt mondta volna valaki, hogy legyek vállalkozó, a válaszom az lett volna, hogy soha! Ám ha az ember maga jön rá, az más. Most magammal mit vitatkozzak?
Nem vitatkoztál?
Két és fél évvel ezelőtt jött el a pillanat, akkor döntöttem úgy, hogy vállalkozó leszek, “kicoacholták belőlem”. Persze céget vezettem már korábban is, csak egészen más keretek között. Engem akkor éppen maga alá gyűrt az élet, mondhatni egy alapvetően vesztes pozícióból indultam el ezen az úton, amire azt mondják, innen szép felállni. Ezt hívják a reziliencia képességének: fel tudsz-e állni egy ilyen helyzetből, látsz-e reménysugarat, amibe bele tudsz kapaszkodni.
Ezt mondják a versenyképesség alapvető feltételének az üzleti életben.
Hiszel abban, hogy el kell érni a kút legmélyét, hogy aztán igazán magasra tudj emelkedni?
Nem, szerintem ez nem így van. De hiszek abban, hogy akadályokat le kell küzdenie mindenkinek ahhoz, hogy fejlődni tudjon, de abban, hogy feltétlenül a lehető legmélyebb pontra le kell menni, abban nem hiszek. Sokan állítják, de én nem ezt gondolom. Vannak személyiségtípusok, akiknek ez kell, de ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozó, vagy sikeres vezető legyen, ahhoz ez nem feltétel. Persze helye van az ember életében a kudarcélménynek is, hogy ne jöjjön össze minden azonnal. A lakosságnak egy nagyon kis része az, aki a tanultak alapján vagy a mások hibái láttán képes fejlődni, nem ez a jellemző.
A kiégésnek szerinted köze lehet ahhoz, hogy valaki nincs rendben önmagával, nem dolgozta fel a traumáit, nem szembesült a saját kudarcaival, gátjaival, fékjeivel?
Igen, van köze hozzá. Az önismeret, az önbecsülés alacsony foka, hiánya, mindenképpen szerepet játszik ebben, ha másképp nem, a saját határaink felismerésének hiányaként. Ha igazán jól ismerem magamat, akkor meg is tudom védeni magamat. De persze a külső tényezők is nagyon rá tudnak telepedni az emberre, éppen ezért nem mindegy, milyen a környezet, amelyikben dolgozni kell. Mindig a fejétől bűzlik a hal, azaz ha van egy autokrata, túl domináns vezetés, akkor ő a személyiségét végignyomja a ranglétrán. Az ő esetükben az eredménycentrikusság minden mást elnyom, hiszen azt gondolják, hogy a cél szentesíti az eszközt. Aki érzékenyebb típus, mint a magyar lakosság 60 százaléka, azoknak az életét nagyon megnehezíti egy ilyen feljebbvaló. Hozzá kell tenni persze, hogy a kiégés mindig az egyénből fakad, ezért kár is lenne mást hibáztatni.
Érdekes, hogy a flownak, a munka közben tapasztalt flownak is vannak negatív hatási, van amikor annyira bepörgeti magát az ember, annyira sikeres a munkájában, hogy közben nem veszi észre, hogy elhúz mellette az élet.
Negatív flow?
Ha bepörgeted magad valamibe, a nagy elántól olyan flesset kapsz, amit újra és újra át szeretnél élni. A pillanat felemelő és többet akarsz belőle. Lehet ez akár egy munkafolyamat is Érzed, hogy sikeres vagy, jönnek a visszajelzések, és még többet akarsz. És a túl sok, sohasem jó. Felborulhat a balance.
Lehet, hogy ezzel most kiverem a biztosítékot a szakmai körökben, de igen, van a flow-nak negatív hatása is – ha például nagyon sikeres vagy abban, amit csinálsz, jönnek folyamatosan az eredmények, és még többet akarsz még többet és még jobban dolgozol, mindent te akarsz csinálni, annyira felpörgeted magad, hogy nem tudsz regenerálódni, nem tudsz kikapcsolni, csak ezen jár az agyad. Függő leszel. A kiégés egyik első tünete, hogy mindig a munkádon agyalsz, mindig ott jár a fejed, mert te akarsz lenni a megoldó ember. És ez egy óriási nagy csapda. Az ember agya, úgy van összerakva, hogy minél több információt dolgozzon fel. Ez így rendben is van, de az egyre gyakoribb impulzus, akár a digitális evolúció, akár a munka elvárásai miatt kiégéshez vezethetnek.
